Megfulladok az érzelmekben .

A szerelem nem azt jelenti, hogy hódíts és, hogy dugj, azt jelenti, hogy szeress. Üdvözöllek a lelkemben. Az ajtó nyitva áll mindenkinek. Beléphetsz, akármennyit maradhatsz, de ne próbálj meg szabályokat álítani nekem. Itt szabadon száll a lelkem ♥

 

Volt egy lány és egy fiú. Már az óvodában nagyon jó barátok voltak. Elkerültek iskolába és egy osztályba került a srác és a lány. A lány egyik nap nagyon szerelmes lett a fiúba, de a fiúnak volt barátnője és szegény lánynak minden nap végig kellet néznie, hogy megy az idő és a srác meg az a lány még midig együtt vannak és ölelkeznek, csókolóznak.  Egyik nap aztán vette az erőt és elmondta neki hogy ő tetőtől talpig szerelmes belé. a Srác nagyot nézett és gonosz nézéssel a lány szemébe nézett és csak ennyit mondott ?ennyit ér egy barátság, mert te csak mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám.?  A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat és nagyon összetört a szíve. Telt múlt az idő a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat és levelet írt.

?szia. te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom érzéseimet és letámadsz, mert te mást szeretsz.  Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább hisz oly szép vagy és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóba megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod én már föntről foglak figyelni és még mindig SZERETNI.?

A lány ragadott egy kést és a vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta a lányt és a zsebébe a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. A Bácsi a levelet föladta a postán és másnap a fiú kezébe került.  Ahogy elolvasta a levelet rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp indultak a temetésre.  A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ezt tudta mondani ?te vagy a hibás? a fiú egyből rájött, hogy mi a helyzet és ő nem ment a temetésre, hanem este éjfélkor kiment és a lány sírja elé borult és ezt mondta:

?Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal már szakítottam, mert igazad volt és a legjobba barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy akkor olyan gonosz voltam. Nagyon szeretlek s szeretni is foglak. ?

Erre visszaszól egy lágy hang:

? Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte?

------------------------------------------------------------------------------------------------

Volt egy lány, aki nagyon szeretett egy fiút és fordítva is így volt, de a lány félt az első csóktól, mert ő még sose csókolózott. Amikor a fiú meg akarta csókolni a lányt a lány mindig ellökte magától. A fiúnak ez nem nagyon tetszett épp ezért el is váltak útjaik.  A lány nagyon dühös volt magára és csak magát hibáztatta, mert nem engedte h megcsókolják. A lány teljes lelki beteg lett. Egy hónap múlva a lány meglát két párt csókolózni és megáll, fölismeri a pulóvert a fiún Ő volt az hisz tudta, hogy még ő vette neki.  A könnyei, mint a záporeső úgy elkezdett sírni. A fiú hátrafordult, de nem ő volt az, hanem egy másik fiú a lány valamennyi megnyugvást érzett, de még mindig nagyon el volt keseredve. Hazament és a bejárat előtt egy vörös rózsát talált, ami már majdnem fekete volt és egy kis cetli volt mellette. A lány fölemeli a cetlit, de hirtelen eldobja, mert véres lett a keze. Letörli a vért selymes kezéről és megnézi a levélkét. Ez ált benne: ?Ma éjfélkor a padnál? A lány sokat nem értett a levélből, de elment éjfélkor a padhoz. Kicsit félt, hogy mi fog történi, mert nem volt senki egy lélek se volt a környéken. Egyszer csak meglát valakit mivel nagyon sötét volt nem látta, hogy ki az. Közelebb jön, a lány szíve olyan szervesen dobog, hogy majd kiugrott a helyéről. Egyszer csak elcsattan a csók és mire leveszi a lány ajkáról a fiú az ajkát a lány összeesett. A fiú elfutott, reggel egy másik lány talál rá ismerős volt neki az arc, de mivel vérbefagyott ajkáról elmosódott a vér minden hová ezért nem volt benne biztos, hogy ismeri e, de mindegy nem foglakozott vele hívta a mentőket. A lányt kétszer kellet újraéleszteni és egy hónapig az intenzíven feküdt kómába. Három hónapra rá teljesen rendbejött és mindenre emlékezett, mindent tisztán el tudott mesélni. A lány nagyon fél mindentől a szíve és lelke összedőlt. A lány sose tudta csak sejtette, hogy a fiú lehetett az, aki megcsókolta. De ez már rejtély lesz mindörökké.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét.
 Ő rámnéz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "legjobb barátom".
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem.
Én odaadom neki, Ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi!
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom,
 hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám
és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával
Én megvigasztalom, ő átölelel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja,
köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom,
hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát.
Ő rámmosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt,
és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam.
Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolg,
az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt,
és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt...
Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim.
Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit...
El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom,
hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába,
és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámmosolyog, az arcára nyomok egy puszit...
El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom,
hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..."

 

 

 

Egy lány megkérdezte ...

 

Egy lány megkérdezte a barátját, hogy csinos-e?
A fiú azt mondta nem.
A lány megkérdezte tőle, szeretne-e vele lenni örökké?
A fiú válasza nem.Megkérdezte hogyha ő elmenne sírna ?
A fiú válaszolta, hogy nem.
Eleget hallott, ezért elment,könnyek csorogtak le az arcán, de a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
nem vagy csinos, te gyönyörű vagy!
Nem szeretnék veled lenni örökké,veled akarok lenni örökké!!
És ha elmennél nem sírnék hanem .....meghalnék!!!!

 

 

 

Egy barna fiú és egy barna lány ...

 

\"Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány.
Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ!
Igen, ...de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt.
Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen.
Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; \"Miért?\"
- Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog.
Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot.
Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág.
Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon.
Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni.
Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem.
Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot?
Én voltam az ki eltávozott!
A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott.
Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már!
A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe.
A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt!
A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva.
Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve.
Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette.
Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá.
Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte.
Fájdalmas hangon valaki megszólalt: \"S Z E R E T L E K .\"
A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. \"Bocsáss meg nekem.\" 

 

 

 
 

 

Bocsáss meg!!!

 

 

 

1 FEJEZE

 

Volt egy fiu s volt egy lány,
szerették egymást egyszerűen imádták.
Nem lehetett olyan napot mondani,mikor nem látták egymást!
Bármit megtettek,csak hogy együtt lehessenek!
De örökre nem tarthat minden!
Mikor jött egy levél a lány postaládájába,
azóta minden megváltozott...
Teltek a napok-hetek, az emberek,
kérdezték egymást -Hol vannak ezek?
Senki sem tudta, hogy már nem boldog az egyik!
A lány kiment az utcára sétálni egy kicsit,
az egyik öregember megálította a lányt, s
kérdezte: Mért nem mosolyogsz kicsi lány?
Hisz eddig minden nap boldog voltál
most mi változott ekkorát?
A lány megsem tudott szólalni, sírás folytogatta!
Az öregember innen már tudhatta!!
Leültette a lányt mellé, s kezdte faggatni,
a történet lényegét!
Ugye már nem vagytok együtt? Nem! De nem is érdekel!
Ilyet ne mondj, hisz a szíved még mindig miatta zokog!
Ezeket a szép napokat amit együtt töltöttetek,
ily hamar feledtetni nem lehet!
A lány felállt, s bement a házba,
rövid időn belül jött ki, s egy levelet szorongatott
kezében!Olvassa el kérem!!-mondta sírva!
aztán az öregember kinyitotta!
"Az igazi egyetlen szerelmemnek"Ez volt ráírva!
Bocsáss meg nekem hogy levélen keresztül,
mondom el neked, de összejöttem egy uj lánnyal,
akit én most tiszta szívből szeretek!
Ha a lány nevét most leírom elrontok mindent,
s én ezt komolyan nem akarom...
Egyszerűen szeretem!!A mi kapcsolatunk amugy sem
tarthatott volna örökre!De te voltál az igazi egyetlen szerelmem!
De most már csak barátként tekintek rád!
Mert rátaláltam a boldogságra!
Nem akartam szíved összetörni, de ez igy van
ezt kell szeretni!s mégegyszer SORRY!!!"
ennyi állt a levélben, s alány széttépte!
Felült a biciglijére s ment a barátnőjéhez!
Ideges volt dühös, de valamit tartott a kezébe,
egy papír volt, nem tudta senki sem rajat,
kivül mi áll benne....

 

2. FEJEZET

 

A barátnőjét meglátta a fiuval csokolozni, s
elgondolkodott milyen jó volt a fiuval lenni!
De ez már csak emlék, visszafordult a házához,
gondolkodott, hogy a barátnője hogy árulhatta el?!
A legjobb barátnőm volt, hogy tehette ezt velem?
papírt ragadott s egy tollat....s irta!!
"Köszönöm szépen, hoyg a legjobb barátnőmmel
jöttél össze, ezt megkeserülöd majd egyszer,
a barátnőmmel sokat beszéltünk rólad!S ne hidd hogy boldog leszel vele!
Én mindent tudok róla, de te még semmit sem!
Majd meglátod milyen!Csak a pénzedre megy!Én már ismerem!
De nem baj mondtam hogy megkeserülöd egyszer!Sokáig
ugy sem leszel vele!Majd mondja hogy ezt vedd meg, meg azt!
S utánna ott hagy!De igaz majd csak rádöbbensz!
Nem haragszom rád, de vedd úgy,hogy még élek!
De amikor e levél elérkezik hozzád, én már nem leszek
többé....Soha többé!Mert nem akarok szenvedni!SZERETLEK!
A sírom mélyén is, csak rólad fogok álmodni, szebbnél-szebbeket!"
S befejezte a levelet.Aláíráskánt egy könnycseppet ejtett.
S remegő kézzel tette a levelet zsebébe. Megcímezte...
S elindult a posta felé.De nem ért el addig!Összesett.

 

3. FEJEZET

 

Senki sem vette észre, hisz egy lélek sem ment arra, felé!
De épp, hogy eltelt egy 10 perc, jöttek arra!
Egy ismerős arc volt az, s kezét egy lány fogta!
A volt barátja volt az, a legjobb barátnőjével,
arra sétáltak...s mikor a fiú meglátta a lányt, felismerte,
s odaszaladt hozzá!Kezét megfogta, s megtalálta a levelet...
a zsebébe betette, a barátnője csak nézett...csodálkozott,
hogy segít a lánynak....
De a fiu a lelke mélyén még érzett valamit a lány után!
Felhívta a lány szüleit, rövid idő múlva jöttek sietve...
később hívták amentőket!Azok is kijöttek...
az egész falu szinte ott állt, s a lány melett
az öregember.Az öregember elmondta a fiúnak,
hogy a lány tiszta szívéből
szerette őt. Amikor neki megmutatta a levelet,
a lány arcán egy könnycepp
csorgott le. Aztán a levelet széttépte, s haza ment.
A fiú elgondolkodott a történteken...
Közben a mentősök bevitték a lányt a korházba...
A fiúnak eszébe jutott a levél!
Elő is vette amilyen gyorsan csak tudta,
Elolvasta!Nem hitte el ami a levélben állt,
hogy a barátnője csak a
pénzére hajt!Nem hitt a lánynak!
A lányt bent tartották 2 hónapig...
S a fiú nagy szomorúan bement a korházba
a 26-os szobába.Ott feküdt a lány
még mindig sebzett szívvel...Kérdezte te mit keresel itt?
A fiú csak annyit mondott
"igazad volt" de ezt a lány már nem hallotta...
eszméletlenül feküdt
a korházi ágyon.a fiú elkeseredett
s csak annyit mondott BOCSÁSS MEG NEKEM!
MÉG MINDIG SZERETLEK!CSAK
NEM VALOTTAM MAGAMNAK BE!BOCSÁSS MEG!
S ekkor bejött a szív működése a lánynak!
Mintha halotta volna az egészet!
A fiú nagyon megörült s megcsókolta a lányt!
A lány meglepődött s eltolta,
magától!Kérdezte ez mért volt?a fiú csak ennyit mondott:
Mert igazad volt!SZERETLEK ANGYALOM!
Mondtam én neked hogy mi lesz!Figyelmeztettelek!
Igen, de amikor először olvastam a leveled
akkor nem hittem el neked!
Sajnálom!szólt a fiú...a lány váratlanul elfordult,
s ezt mondta:Csak tudod, amióta bent voltam a korházban
2 hónapig elakartalak
felejteni, s ez félig-meddig sikerült!
S ha most kibékülnék weled lehet szenvednék!
Megértelek!-mondta szomorúan a fiú!
De újra sem kezdhetnénk?Adj egy utolsó esélyt!!
A lány enyit mondott...gondolkodok!
!A fiú megértően azt mondta!Rendben várni fogok!

 

4.FEJEZET

 

A lányt kiengedték rá 1 hétre,
s gondolkodott mi is legyen a fiúval meg vele!
Hisz még mindig szerette, de azért gondolkodott!
Mert amit vele tett,
egy keserű dolog!Épp hogy hazaért a
fiú egy csokor virággal várta,
akár régen, mikor kapcsolatuk alakulóban volt.
A kedvenc virágát vitte a lánynak,
a lány vissza emlékezett arra a pillanatra amikor
először adta neki a virágot a fiú.de hát az már rég volt.

 

5.FEJEZET

 

S a fiú ráköszönt!:Szijja!!s egyszercsak elkapta a lány derekát,
s azt mondta: mért irtad a levélben, hogy
már nem leszel, soha többé??-a lány megborzongott!:
-Mert aki voltam, már meghalt!-Rá vágat!
De nem ezért írta...mi tudjuk,
mert megakart halni a szerelméért!Csak nem modta el neki!
A lány kigondolt valamit ebben a pillanatban
s mondta:fogszabályzóm lessz!
A fiú csodálkozott, és megszólalt:
nem baj te ugy is gyönyörű leszel!-pirosodott el.
Elköszöntek!A lány ígéretét beis tartva
elment a fogorvoshoz, fogszabályzót csináltatni,
pedig épek voltak a fogai, csak azért
csináltattja, hogy a fiú elfeledje,
mert hát igy csunya lessz! 7 hónapos
fogszabályzót kért, ráis tették...
Mikor a fiú meglátta, nem tetszett neki...
El is kerülte!A lányba ekkor szörnyű érzés lett,
de hisz ezt akartam...de hááát akkor nem szeret igazán!
A barátai is csúfolják miattam,
de hát nem baj...legalább elfelejt!
6. FEJEZET
Eltelt 7 hónap, s lekerült a lányról a fogszabályzó.
Gyönyörű lett, szebb mint valaha.De 7
hónap alatt a fiú hozzá sem szólt,
nem akart vele mutatkozni.
A lány ezt megértette, de ha télleg
igazán szerette volna, elkellett volna türnie.
Amint kilépett az útra, a fiú vele szembe jött,
a fiú ráköszönt:Szijja Drága!
De a lány szomorúan ment tovább, a fiú nem sejtette miért...
Elkapta a lányt, s ennyit mondott,
gyönyörű vagy!Hol voltál eddig, hogy nem láttalak!?
De láttál!! Nem!! De!! De nem láttalak!!
Én voltam a fogszabályzós leányka!
A fiú elásta magát a földbe.
Nem emléxel, hisz a barátaid előtt letagadtál?
A fiú nem szólt semmit.
A lány továbbállt.A postás jött vele szembe
s adott egy levelet a kezébe.
Kinyitotta....A volt legjobb barátnője
köldte neki!Ideges volt, de elolvasta:
"Szia!Gondolom haragszol rám!Hisz
igaz, van miért, Sajnálom hülye voltam nagyon
Csak..csak..csak.. szomorú voltam, s
valakit az nap este megláttam,
részeg voltam nem tudtam mit csinálok, lefeküdtünk :(
S amikor megint találkoztunk, csak akkor
jutott eszembe, hoyg a te pasid..
Ezek után nem, mertem eléd állni,
tiszta lelkiismerettel..
Szóval kerültelek...De amikor jöttél
hozzám, s megláttál vele,elhiszem h
ogy szarul esett,
de hidd el nem akartam ezt tenni pont veled...
De amikor mondta hogy már nem vagytok együtt,
egy kicsit megnyugodtam...s megcsókolt....:(
pont akkor jöttél te...s amikor megmutatta a
leveled. igazad volt,
Pont 2 hónap után mutatta meg, s én bevalottam neki, hogy igen csak azért kellessz!
Ott hagyott..megértem...de pont neked
nem hitte el ezt...Meg csak azért voltam vele
együtt, hogy a volt pasim féltékennyé
tehessem...Meg, hogy az nap lefeküdtünk, ezek után
nem mondhattam neki hogy már nem
kellessz, hisz akkor kurvának gondolt volna!
Megbocsátassz?????????????????"
A lány gondolkodott, lehet hogy megkéne
bocsátani,nem tudja!A fiú szaladt
a lány után, a lány meg elszaladt a fiú elől, de a fiú utolérte.
Mit akarsz? kérdezte a lány!Téged!-Vágatrá a fiú!
Akkor hogy döntessz?együtt legyünk?
A válaszom nem!Ha igazán szerettél volna,
eltürted volna a fogzabályzómat, s a
barátaid előtt nem tagadtál volna le!Tudod
milyen szarul esett ez nekem??
Igen tudom, sajnálom!
De ide egy sajnálkozás nem elég!
Nem leszünk soha többé együtt!!!!!!!!!!!!!!!
A fiú tudta, hogy avval a témával elrontott mindent....hülye volt nagyon!Bevalotta!
De mondta a lány: a döntésem végleges!Hagyj békén kérlek!
S elfutott sírva a lány!A fiú utánna kiabálta:
Bocsáss meg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

 Volt egy gyönyörű lány,ki hitt a mesékben,
hitte,hogy lesz egy álom,miből fel nem ébred.
Örökké tart majd,s ő csak várta,
hitte,hogy többé nem marad árva.

Szeretetre vágyott,megértésre,és két ölelő karra,
arra hogy,viszont szeressék,semmire csak arra.
Nem értette miért kér oly nagyon sokat,
s miért nem talál valaki mellett végre oltalmat.


S egy szép nap úgy tűnt az álom végre valóra vált
hisz találkozott azzal,kire már oly rég óta várt.
A fiú büszke volt,hiú,s naiv, de a lány olyat érzett,mint még soha addig.

Rájött a fiú is,ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.
Bízott benne,hogy így elfelejti azt a lányt,
ki nem hagyott maga után mást,csak örök talányt.

Szomorú volt,félt,szenvedett,
hisz az dobta el,kit igazán szeretett.
De a gyönyörű lány csak oltalomra várt,
így ő is feledni kezdte a mély gyászt.

Rájöttek,hogy ők talán egymásnak lettek teremtve,
s a szerelem örök oltárára szentelve.
A lány megkapta az áhított oltalmat,s szerelmet,
a fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.

Szerették egymást,együtt voltak, míg nap ragyogott az égen, úgy hitték már nem éreztek ilyet,nagyon régen.

De minden álom elmúlik egyszer... Miért is ne?!
s a gyönyörű tavasz helyére tél köszönt be.

Mégis hitték,hogy egymással minden jó lehet,
s hogy együtt ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes,ezt el kell ismerni,
olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.

Mert ki egyszer már tied lett, S úgy érzed örökre Őt szereted.
Nem hagyhatod,hogy elmenjen,érte küzdeni kell,
ha már egyszer megszerezted,nem engedheted el.

A szerelem erős lánc,
örökké tartó,szédítő tánc.
Úgy fűz magához,hogy észre sem veszed,
s úgy táncol,hogy elveszted eszed.

Örökké remél,örökké bízik,
s megtanít téged örökké hinni.
Hinni a másikban,s ezt el is éri,
hisz elhiszed,hogy örökké mellette fogsz élni.

Így hittek Ők is egymásban,
s vakon bíztak a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít,
s hiszed,hogy szép,amíg a másik el nem taszít.

S akkor jön a fájó ébredés,
a mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz,együtt bármi könnyebb,
De Ő akkor már nincs melletted,helyette más van: a fájó könnyek.


Ez a történet a gyönyörű lánnyal, s a hiú,naiv sráccal.
A fiú nem bízott az érzéseiben,mindent tagadott,
s a lány szemei előtt is ködként szállt el az édes oltalom.

Az oltalom,mit annyira áhított,mire annyira vágyott,
s közben nem tett mást,csak kergetett egy álmot.
Szép volt a fiúval,de nem tehetett mást,
érezte,vissza már nem jön, elengedte hát!

A fiú rájött,hogy még mindig a másikat szereti,
akárhogy is bánt vele,soha nem feledi.
A gyönyörű lány hívta,kérlelte, maradjon Vele,
hisz ő nem tenne mást,csak igazán szeretne.

De a fiú hajthatatlan volt,vissza se fordult,
s a lány nem értette mit csinált ilyen rosszul.
A fiú csak rohant,messze már,
Úgy érezte ha kell,a halálból is vissza hozza a másik lányt.

Hisz szerette,csak Érte élt,
de nem tudta,hogy a gyönyörű lány csak Miatta remél.

Eltelt egy hosszú év,s a fiú egyedül maradt,
nem találta meg a lányt,kit annyira akart.

S a fiú újra csak szaladt,szaladt vissza,
de a lány ekkor már búcsúlevelét írta,
Mire a fiú odaért,a lány már a földön hevert,
s véres gyenge kezében szorított egy levelet.


A fiú szólította: "Szerelmem",
de a lány akkor már semmit nem felelt.
Ki egy éve forrón ölelte,s szerelmesen,
az nem lehet már vele többé sosem.

A borítékra csak annyi volt írva:
"A barna szemű fiúnak,kit már nem feledek soha"
Lassan,könnyeitől szinte alig látva kibontotta, s olvasta

"Drága Egyetlenem!Kedves édes Szerelmem!
még mindig kimondhatatlanul szeretlek,pedig már több mint egy év telt el búcsúnk óta,
de még mindig előttem lebeg az utolsó óra.Az utolsó,édes pillantás,mit rám vetettél,
gyönyörű két szemed,mivel egyszer,utoljára szemembe néztél.
Bárhová megyek,és bárhol is járok, mindenhol egy emléket találok...
Azt hittem az átsírt éjjeleknek vége,s hogy szívem elfelejt Téged már végre.
De hallottam csengő hangod,láttalak,s életre kelt az édes múlt.Hiába küzdöttem,egyedül kevés voltam ellene, így emléked lelkem mélyén mindent feldúlt.
Legszívesebben menekülnék előlük, és előtted is, de nincs hely hová bújjak,
A régi,közös,szép emlékek újra meg újra feltörnek, s nem kellenek már az újak!
Hiszen Te jelentesz mindent nekem s az életemet, mindenemet odaadnám azért, szívemet lelkemet.... Hogy csak messziről is, de újra lássalak,s hogy érezzem illatod,hogy újra fülemben halljam édes hangod, egyetlen mondatod.
Mondd! Miért nem értik meg,hogy Nélküled élni nem akarok?
Hisz ha nem vagy velem,fáj a levegővétel,szinte belehalok.
Nem akarok már nélküled élni,Nélküled nem is létezek.
Nem megy már semmi,minden fáj,Nélküled nem élhetek!
Mikor megyek az utcán lehajtott fejjel,kísér a halál,hiszen két szemem szüntelen keres,de sehol nem talál....
Boldogtalan életemből hiányzik a törődés,s teljes felismerésként zúdul lelkemre a feledés.
Nincs már szerelem,boldogság,édes és tiszta gyermeki öröm,mindent mit magamban éltem át,már magamban őrzöm.
Nélküled szíven nem nyugszik,szüntelen csak az álmatlanság hál velem,félek,rettegek attól hogy egy rossz emlékké kell lennem...
Gyilkolnak, szinte marcangolnak az elhangzott utolsó szavak,fájdalmamra csak gyengéd ölelésed nyújtana vigaszt.Bár elmondhatnám,hogy öl meg lassan ez az érzés,de megfagynak a szavak,s kínná lesz a légzés.
Most félek! Félek,hiszen örökre elvesztettem tekinteted.Nem sírok már,inkább elfojtom magamban minden emlékedet.Hirtelen a végtelenből rám zuhan a fájdalom,s önmagam felett gyűlöletté nő a szánalom.
Szánom magam,hisz akit bárminél s bárkinél jobban imádtam,annak ellenére,hogy megbántott,még sem tudtam feledni... nagyot hibáztam.
Óh, istenem! Hányszor mondták,hogy felejtselek el Téged!
Hányszor mondták,értsem meg végre: többé sohasem leszek Veled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót,hogy VÉGE, mintha minden álmom,s vele életem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,most már csak bátorságot gyűjtök.
Csak a halál csókját érezném már végre....ennyi csak,mit remélek,
Le akarok lépni az útról,mit már oly rég óta járok.
Hisz többé már soha nem lesz velem,kit annyira várok,el akarok végre menni,de nem tudlak búcsú nélkül itt hagyni...
Hát ég Veled! De egy valamit tudnod kell: a síron túl sem foglak feledni!
Búcsúzok,talán így jobb,hisz nem gondoltam,hogy gyenge is tudok lenni,hogy Nélküled ugyanúgy már nem tudok nevetni!
Zárom soraim örökre...de még így is szeretlek mindig,csodás emléked magammal viszem, egyenesen a sírig."


Ekkor a srác lecsukta a levelet,
melyre búcsúzásként még egy könnycseppet ejtett.
Képzeletben még újra látta szerelmét,
s még egyszer,utoljára szélesre tárta két kezét.

Ölelni akarta a lányt,de már nem tudta,
csak könnyei folytak tovább,újra meg újra.
Keserves könnypatak áztatta puha gyermeki arcát,
Majd örökre magára zárta a fájdalom végtelen ajtaját.

Majd édes,lágy szellőtámadt váratlanul,
kérlelte a fiút fáradatlanul...
Leszáll az éj,s a fiú elhagyta otthonát,
az édes szellő a temető felé sodorta két lábát.

Két szemével sírva kutatta a sírt,
vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő,s csend borult a tájra,
a fiú keservesen zokogva borult a fejfára.

"Ne sírj, kérlek Drága,ne sírjál,
már nem fáj,hogy akkor eldobtál.
Már nem fáj semmi... végre megnyugodtam...
szeretlek, imádlak, jobban minden másnál,
S veled bátrabb voltam a halálnál...
Nem is Ő keresett engem,én kutattam utána,
s én leheltem csókot mérgező ajkára.
Tudd,hogy bennem élsz most már örökre,s én is Veled maradok,
védeni foglak mindörökké,én leszek az őrangyalod!
Óvni foglak végig az utadon,hűen vigyázlak,
hisz a síron túl is MINDÖRÖKKÉ IMÁDLAK..."


A fiú csak fájdalmasan zokogott,
tudta,hogy saját magának ezzel mekkora űrt okozott.
A szellő a sír felöl egy halk,őszinte szót hozott: "Szeretlek"!

 

 

 

   
   
   
   
   


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 12
Tegnapi: 2
Heti: 33
Havi: 27
Össz.: 92 613

Látogatottság növelés
Oldal: Szerelmes történetek
Megfulladok az érzelmekben . - © 2008 - 2024 - azerzelmekhatara.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »